Vagyis gazoltunk augusztusban. Jött egy levél a Makói Polgármesteri Hivatalból hogy tessünk a ház elejét kitakarítani, levágni a füvet mert különben baj lesz és ennye bennye! Meg bünti, na az leginkább! Hogy miért esett meg mindez? A párom reggel fél hatkor elmegy a kovácsoltvasakkal foglalkozó céghez ami kemény munka láttam hisz nincs messze a Kinizsi utca. Este 4-5 felé hazaesik és csak olvasni van kedve. Van egy százéves fűnyírónk ami kb. 100 kiló is, az még a férjemnek is egy külön világszám a cirkuszban erőművész gyanánt. Ajánlanám a Rippel fivéreknek valamelyik világmegváltó ötletükhöz, mire végig megy vele az udvaron nem kell elringatni. Én meg aztán végképp nem tudom taszigálni. Van viszont gereblye! Abból mindjárt 2 db viszont se kaparó se kapa se ásó de még dikkelő sem! (dikkelő:olyan magunk előtt tolt szerszám ami a földekben a sorok között, két egymással szembe fordított késsel kivágja a gazt) nagyon praktikus lenne ha lenne.
Szóval a levél hallatára illetve olvasatára megérkezett a gazoló brigád: sasszem sándor, anyósom, dóra nevű sógornőm, sanyika, a legkissebb és nehogymár szégyenbe maradjak alapon a hugom. Sándor már előző nap hajnálban lekaszálta a füvet mert azt olyankor kell. mi meg nekiálltunk gazolni zsákba rakni. Sanyika aki 10 éves, hát neki az volt a dolga, hogy jó legyen. Mert igen eleven egy kölök.
Most valami erkölcsi mondanivalóval kellene zárni a soraimat de a tanulságot rábízom az olvasóra. Vagy talán csak annyit hogy ha nem vagy egyedül a gazolás is jobban esik:DDDDD
Atolla Tollából!
